Nóra az első Szerbiában, a műsziklamászó kategóriában. Az elmúlt két évben a Balkán Bajnokságon érmet szerzett Skopjeban, a Szerbiai Bajnokságon rendszeresen a legjobb már gyermekkora óta. Noha még mindig junior, magabiztosan ér el eredményeket a szenior kategóriában is. A tiszteletre méltó Kárpát trófeát Bukarestben érdemelte ki, az évet pedig a Szerbiai Bajnoki cm megszerzésével zárta. Első lett a junior kategóriában az Országos Bajnokságon, amelyre Szabadkán került sor. A sziklamászás a közelmúltban olimpiai sportág lett, a fiatalok érdeklődése e sport iránt egyre nő. Erről tanúskodik az az adat is, mely szerint az Országos Bajnokságon 70 versenyző vett részt. A mezőny minden bajnoksággal erősebb, és a körülményekre való tekintettel Bognár Nórának mind többet kell edzenie, hogy eredményes sorozata ne szakadjon meg.
- Az előző év kicsit sem volt könnyű. Eddig a mezőny nem volt nagyon erős, de az idén sok versenyző komoly fejlődést mutat, és bizony megközelítettek néhányan a ranglistán. Eltökélt voltam, hogy megtarthassam az első helyet, de be kell vallanom, hogy ideges voltam a verseny előtt. Az, hogy a saját terepemen vagyok, nem jelent sokat, mivel minden megpróbáltatás egy új kihívás. Ez azt jelenti, hogy mindannyian ugyanarról a fokozatról indulunk. Ezek a szabályok. Emellett nem annyira fontos, hogy ki van jelen a versenyen. Arra összpontosítok, hogy a legjobbat hozzam ki magamból az adott pillanatban. Amikor mászok, egyszerűen nem engedem meg, hogy bármi is kizökkentsen, csak a szikla létezik és én – hangsúlyozza Nóra.
- Megvalósítottam szinte mindent, amit elképzeltem 2018-ra. De mégiscsak ember vagyok és néha vannak rossz napjaim. Megesik, hogy nem érem el maximumomat valamely versenyen, de elmondhatom, hogy büszke vagyok mindarra, amit eddig elértem.
A műsziklamászásban elért sikerek mellett a mászók szeretnek a természet által eléjük állit ott kihívásokkal is szembenézni. Bognár Nóra a sziklamászsában tette erőfeszítéseivel megmutatta, hogy készen áll a legnagyobb kihívásokra is. A Grdoba faluban található ,,Városi cowboy” és az Užice közeli ,,Cápa” a 9-es kategóriába tartoznak, vagyis a legnehezebbek közé az országban.
- Igazán nehéz volt meghódítani ezeket az akadályokat. Mindezt sokáig tartó tervezgetés előzte meg és napokig tartott. Egyes pillanatokban dühös voltam, amiért valamit nem tudok megcsinálni, de mégis kitartottam. Ha Szabadkán élnek és műsziklán edzenek, az ilyen terepen kénytelen megküzdeni a természeti akadályokkal is. A természetben ugyanis rejtőznek olyan részletek, amelyek nem előreláthatóak, és ez az, ami a legnehezebb, ugyanakkor a legszebb is. Amikor sikerül a magamévá tenni ezeket az akadályokat, az általában azt jelenti, hogy megmásztam a kitűzött magasságot. A természet tőlünk erőt és koordinációt követel, de mentális felkészültséget is, muszáj áthidalnunk a nehézségeket.
Nóra lépésenként szeretne haladni, ez az egyetlen járható út ebben a sportágban. Azt tervezi, hogy részt vesz az Európai és a Balkáni Bajnokságon. Ami a természeti kihívásokat illeti, a valjevói és užicei szikláknál elért sikerei után még nehezebb kihívásokkal néz majd szembe. A Dunától délre található hegyek erre lehetőséget adnak. De Nórának szüksége lesz egy jó tervre. Ő olyan tehetséges és kitartó, hogy még előbbre juthat ebben a sportágban. Az előző sikerei a bizonyítékok arra, hogy az akaraterő sokszor fontosabb azoknál a körülményeknél, amelyekben dolgozunk és edzünk. Noha szülővárosa síkságon fekszik, a sport iránti elköteleződése legalább olyan magas, mint az említett hegycsúcsok.
