Kisiskolás voltam amikor először láttam és halgattam Székely Tibort. A városháza dísztermeben tartott előadást az utazásairól. Úgy elbűvölt, hogy gyermekfejjel eldöntöttem hogy egyszer ha nagy leszek utazni fogok – mághozzá soka utazni. Az elkövetkeő években kihasználtam minden lehetőséget hogy a nagy világutazó minden előadásán ott legyek és az első sorokban üljek. A szemüveges szakállas bácsikának sikerult bennem elültetni a kíváncsiság, kalandvágy és a ismeretlen felkutatásának vágyát . Az élet úgy hozta hogy részben hivatásból adódóan, részben érdeklődésből, volt és van alkalmam sokat utazni. Az évek ellenére még ma sem lankadt bennem ez a vágy, ellenkezőleg – még nagyon sok olyan hely van ahova el szeretnék elutazni.
Szabadkához számos ismert személy kötődött, de talán Székely Tibor az egyetlen, akit világszerte ünnepelnek. Szomorúan konstatáltam hogy akit világszerte ünnepelnek a város meghatározott módon elfelejtetette, vagy netán hanyagolta?! Február 14.én ünnepeltük születésének 100.-ik évfordulóját, és ez az év Székely Tibor éve. Kellemes meglepetés volt számomra hogy sok sok év után, Május 19-én a múzeumok világnapja (és a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat keretében) alkalmából nyílik meg egy nagy, reprezentatív válogatás és előadássorozat mely megemlákezik róla.
Ezzel a cikk – sorozattal szeretném a kedves olvasóknak bemutatni a nagy világutazót és nem utolsosorban elbeszélgetni Székely Erzsébettel, Tibor feleségével.
Emléktébla Székely Tibor szülőházán Spišske Sobotán
A nagy világutazó, útirajzíró a Felvidéken, Szepesszombaton született 1912. február 14-én, Szabadkán 1988. szeptember 20-án hunyt el, és Szabadkán helyezték örök nyugalomra.
Apja Székely Lipót állatorvos, anyja Hajmann Szidónia, testvérei: Piroska, Antal és Katalin. Erdélyben nevelkedett, odahaza magyarul beszéltek a játszótársaival már németül is beszél, aztán magánórákon elsajátítja a franciát, s négyévenként még megtanul egy-egy új nyelvet… 10 éves korában Nagykikindán járt szerb gimnáziumba, 1929-ben a montenegrói Nikšicben érettségizett. Zágrábban jogot tanult édesapja kívánságára és 1934-ben le is diplomázott. ,,Mivel világcsavargóknak való fakultás nem létezett, nem volt mit szembeállítanom apám választásával“ – jegyzi meg Tibor szellemesen. 1937 és 1938 között Zágrábban dolgozik mint filmdramaturg, ugyanakkor festészetet és szobrászatot tanul, emellett újságírással is foglalkozik.
Első utazását szánkón tette meg, de már gyermekként is nagyobb és tartalmasabb utakra vágyott. Édesapja könyvtárának a polcáról gyakran leemlte a Pallas Nagylexikon első kötetét, lehasalt a szőnyegre és lapozgatni kezdte. Sokat olvasott Afrikáról, Amerikáról, Ázsiáról és Ausztráliáról. Elnézegette a cikkekhez mellékelt térképeket és lefekvéskor mindig nyugtalanul forgolódott és azon tépelődött, vajon miért kanyarog egy folyó arrafelé, amikor másfelé rövidebb volna az útja a tengerig? Vajon miért hasonlít Celebesz szigete pókra? Milyen emberek élnek az oserdokben? A gyermek, Székely Tibor akkor megfogadta magában, hogy egyszer majd a nyakába veszi a nagyvilágot, világutazó lesz…
Spišske Sobotáról, a Tátrából a romániai Ceneibe vezetett a család útja. Tibor egy este felkapta az ásót és kirohant a kertbe. Át akart jutni a Föld tulsó oldalára. De édesapja arra figyelmeztette, hogy a földgolyónak azon a másik részén pokoli a hőség, maradjanak csak itt, ahová születtek. Székely Tibor megtanult németül, szerbhorvátul, beszélt a gallok nyelvén, francia nyelvből leckéket is adott. Festészetet és szobrászatot is tanult, és dramaturgiát végzett. A második világháború Argentínában éri, ahonnan a jugoszláv kormány hívására tér vissza 1954-ben. Járt az Amazonas őserdeiben, Szudánban, Szomáliában és a Himalája alatti falvakban.
1937-ben egy lap megbízásából Argentinába, Buenos Airesbe hajózik, ahol több folyóirat munkatársa lett. Egy svájci hegymászó, Hans Georg Link egy napon megkérte,csatlakozzonaz expediciójához. Így kezdődött….
Folytatjuk……. (II. rész: Székely Tibor a világutazó )
forrás: ITT